Hitélet

A szegedi zsidó közösség története 1781-ben kezdődött, amikor az első zsidó polgár, Pollák Mihály letelepedett a városban. A 19. századra virágzó neológ közösséggé fejlődött, amely három zsinagógát is épített az idők során. Olyan kiemelkedő tagjai, jeles személyiségei voltak, mint Kiss Dávid, Kulinyi Zsigmond, Weiner Miksa, Patzauer Dezső, Kotányi János, a Pick család, Janikovszky Éva. A közösség szellemi életét olyan kiemelkedő rabbik vezették, mint Lőw Lipót és fia, a világhírű tudós, Lőw Immánuel. Löw Lipót nevéhez fűződik a magyar nyelvű prédikáció, tóra magyarázat bevezetése. Löw Immánuel az új zsinagóga belső ornamentikáját és a zsinagógát körülvevő kertet tervezte meg, botanikusként pedig feldolgozta a zsidó biblia növényvilágát, melyről könyvet is írt Die Flora der Juden címen. A holokauszt tragédiája súlyosan megtépázta a közösséget. A szegedi gettóba a városból és a környező településekről 8617 főt koncentráltak, majd elindultak 1944. júliusában a vonatok, az első Auschwitzba, a második és harmadik az ausztriai Strasshofon keresztül munkatáborokba. A felszabadulás után a deportáltak alig egyharmada tért vissza. Szeged városa a második világháborúban 5452 főt vesztett, közülük a zsidóságot 612 fő munkaszolgálatos hősi halott és 2091 holokauszt áldozat képviselte. A háború után a közösség újjáépült, és mindmáig a neológ hagyományokat követi. A vallási életet számos jeles rabbi vezette az elmúlt évtizedekben, jelenleg Kendrusz Attila látja el a vallási vezetői feladatokat, a világi elnök Buk István. A mai közösség mintegy 300 főt számlál Szegeden, de az aktív hitéletet élő tagok száma ennél kevesebb. A hitközség szervezésében istentiszteletek, héber nyelvórák, kulturális programok, valamint zenei és irodalmi rendezvények zajlanak. A közösség fontos küldetésének tartja a holokauszt emlékének őrzését, valamint Szeged zsidó örökségének ápolását és bemutatását.

A HITKÖZSÉG HIVATALOS OLDALA